Minden szállás lassan teljesen berendezkedett, már csak az utolsó simítások vannak a teltházas vendégfogadásra. Persze minden lakás fogadott vendéget már május utolsó napjaiban is, amikor még csak egy- két lakás volt előkészítve. Az nem zavarja sem a vendégeket, sem a tulajt, ha áprilisban, májusban beesik egy vendég és közben a tulajok éppen a szomszéd lakást festik. A legtöbb szállásnál ilyenkor még javában áll a tatarozás, csak a vendég lakása van kész, az egyéb területeken előfordul áldatlan állapot is. A vendég egy apartmanért 40 Euró/nap/4 főt fizet csak.  

Azt tudnotok kell, hogy az egész épületet újra festik évről-évre, kívül-belül. Minden épületnél végeznek kisebb-nagyobb felújításokat is.

Az Ifigénia hegyi Apartman és Stúdió az idén két gyönyörű apartmant készít a tetőtérben.

Az ötlet az enyém volt. Én lyukat beszéltem a feleség gyomrába, ő felbiztatta a férjet, és január végén elkezdődtek a munkálatok. Nekem, mint keresztanyának, volt beleszólásom is. A férj akarta a lakásokat, de nem értette, miért ragaszkodom a térelválasztásos, tehát külön hálóterű lakáshoz. A férj érve a stúdiók mellett, hogy úgy tágasabbak. Én kitartottam amellett, hogy nélkülözhetetlen a hálószoba. Mindennapos célzások részemről Mákis felé, hogy mit lehet tenni nyaralás alatt a hálószobában? A szegény a végén beadta a derekát, és kiadta a mestereknek a válaszfalra az utasítást. Efi asszonnyal együtt választottuk ki a legdrágább csempéket és kőlapokat. A férj olykor őrjöngött: Gyerekek, ez egy nyári lak, itt nem az életünket éljük majd le, egyszerű dolgokat tegyünk be. Efinek és nekem semmi sem drága alapon mindent megrendeltünk, kész tények elé állítva a férjet. 4 hónapja tartanak a munkálatok. Éjjel-nappal. Most ugyan elakadt, mivel újabb sztrájkunk volt 2 hétre.

A benzináremelkedés miatt sztrájkolni kezdtek a benzinszállítók, megbénítva ezzel az egész országot. Először csak a harácsolók emelték a még meglévő benzinjüket az 1,3 Euró/literről 1, 70-re. Majd azok is kifogytak. Majd a teherszállítók kezdtek sztrájkba, így kiürültek az üzletek is.

Képzelhetitek a fejetlenséget. A legjobb trükk, hogy az élet teljesen megálljon, az áram és a benzin sztrájk…

Mákis, már a kiborulás szélén, mert részben reggel 5 órától délután 3 óráig a márványfejtő telepen, majd az építkezésén, ameddig látnak. Ez mindennap. Én már kérdezni sem mertem, hogy hogyan állnak a munkálatok, mert tudtam, hogy a napokban várták a berendezéseket. A sztrájk miatt sem építkezési alapanyagok, sem a berendezések nem tudtak megérkezni a várt időre.

Efi tegnap beállított hozzám, hogy elkészült egy emeleti lakásával, menjünk ki, ha fotózni akarok.

Fekete robogómra kaptunk és irány ki a szállás.

És itt jön a szivárvány…

Sírtam is és nevettem is.

A szállás körüli állapot leírhatatlan.

5 mester rohangált az építkezési törmelékek és a tetőtéri lakás között. Mákis mindegyiknek megpróbált utasítást adni. Bennünket nem látott, pedig még kezet is fogtunk üdvözlésként. Mint egy űzőtt vad, hol az utasításokat adta, hol magában mormogott:

Még jó, hogy nekem van már két gyermekem! Innen kezdve azzal kell foglalkoznom, hogy más is gyermeket csináljon!

Elkapta az egyik munkást, felrángatta az új szobához:

- Nem megmondtam, hogy ide hangszigetelőt kérek?!

A munkás értetlenül állt.

 

- Még hangszigetelőt?

Mákis válasza:

- Igen, még hangszigetelőt. Mindenhová hangszigetelőt kérek!

A munkás:

- Elmagyaráznád, miért kell ennyi szigetelő?

Mákis:

- Hát nem megmondtam, hogy ide olyan családok jönnek majd, akik éjszaka is élnek…

Mi Efivel döbbenten álltunk lent és hallgattuk a jelenetet. Majd kitört belőlünk a nevetés.

Az én bűnöm volt. Máshogy nem tudtam volna kikényszeríteni a hálószobát.

Majd Efire is rájárt a rúd.

Kérdeztem tőle:

- Mikorra várjátok az első igazi vendégeket?

Ő értetlenül néz rám:

- Nem megmondtam, hogy azért van kész a lakás, mert várom a vendégeket, akik 3 hétre jönnek.

Erre én váltam kővé.

- Ide... ?

Válasza:

- Hát hová máshová? Ne keseríts el te is! Ki kell tartanom, hogy Mákis fel ne adja az utolsó pillanatban!

Majd felvitt a szép első emeleti lakásba. Ez volt az épület egyetlen léleknyugtató oázisa.

Lefotóztam minden sarkát. Közben jött a telefon, az érkező vendégtől.

Ekkor mondtam, hogy én búcsút szeretnék venni tőle.

Efi kérte, hogy várjam meg, perceken belül átadja a lakást a vendégeknek.

Mondtam:

- Jó. De az épület külső sarkánál várlak majd be.

Magamban mindenre felkészülve. Ha kéznél kell, hogy legyek, megmentsem az agyoncsapástól a vendég részéről, De ha kell, menekülni is tudjunk.

Megérkezett a vendég. Kiszáll az autóból. Eltátja szemeit. Szó nem jön ki torkából. Hallja Mákis vezényszavait.

Majd megszólal a vendég:

- Efim, mi történt? Kell, hogy segítsek én is? Mit csinál Mákis? A márvány kőfejtő telepet ideköltöztette? Szombat-vasárnap én is tudok jönni segíteni, de most le szeretnék pihenni. Tudjátok, Svédország nagyon messze van autóval. Nem vinnél le inkább a parti szállásra?...

Minden jó, ha a vége jó.

10 nap múlva készen lehet a két új apartmanom. Lesz már segítség a svéd-görög család is, jővő hét kedden 3 cseh családot is befogunk az építkezés utolsó simításához.

Egyébként mindannyian jól kivagyunk már. Pedig a szezon még csak most kezdődik.

A férjem hajótársaságánál is ugyanez a rohammunka van.

Bővítették a hajójáratokat.

Most már majdnem minden félórában van hajó, reggel 6.00 órától- este 22.00-ig. De még nem tettek a hajókra 2 műszakot, csak túlórákban dolgozik a legénység. Reggel 5.00től- délután 6-ig van egy műszak, minden nap. Ünnepnap és vasárnap is.

A férjem is eszméletlen fáradt.

Amikor tudok, felkelek hajnalban, hogy el ne felejtse elvinni az étkezőcsomagját. Tegnap nem volt erőm a hajnali ébresztőhöz. Csak később derült ki, jobb lett volna. Egész délelőtt elrohangáltam a szállások közt, azelőtt értem haza, hogy a fiam jön haza a suliból. Az előző este vett halat akartam neki megsütni. Keresem a halat, de hiába. Végiggondoltam, hová tűnhetett… Nem jöttem rá. Így kényszeredetten kezdtem összeütni egy gyors ebédet.

 

És most jön a szivárvány.

Este került a hal elő.

Megromolva.

Mitől büdösödött meg? 4 szer volt Kavala és Prenos között, de nem a víz alatt, hanem a párom táskájában, a hajón.

Szerencsétlen,- kora délután- mikor mindenki szeme láttára elővette reggeli csomagját, a bekapcsolt kenyérpirítóba be akarta tenni óriásszendvicsét. A többiek meglepődve látták, hogy most nem valami fokhagymás, pirospaprikás, köménymagtól illatos,- számukra bűzös dolgot – melegít, hanem egy bűzös halat. Kérdezték tőle, ez hogy jön a magyar konyhához? Mondta, hogy a magyarok gyökerei messzi földekre visszavezetnek. Kína területén is voltak ősmagyarok. Onnan nem azt a szokást hozták, hogy az élő kishalat eszik nyersen, hanem a rohasztott nagy halat átsütik.

Majd mondta nekik, hogy mivel nem jó asztaltársaságnak bizonyultak, inkább hazahozza a halat, és velem eteti meg…