Nem kell fölcímkézni az embereket – jó ember, rossz ember…
Mindenki elhelyezi magát valahol az ideológiai meg a politikai térben – vagy teljesen egyetért valamelyik irányzattal, vagy – ez a gyakoribb – mindenből tetszik neki valami és mindenből van, ami nem tetszik. Mindenkinek vannak saját élményei és vannak a családjának visszamenőleg emlékei. Ennek alapján érzi úgy, hogy ide vagy oda tartozik.
De nem arctalan, agyatlan, formátlan tömeg áll szemben egymással – hanem emberek, akik a hozzátartozóink, barátaink, kollégáink… akikkel együtt kell élnünk nap mint nap, akiket el kell fogadnunk életünk részének.
Én már elég régóta vagyok nagylány, úgy tartom magamról, el tudom dönteni, mikor miről mit gondoljak, mit higgyek.
Apukám soha nem akart „nevelni” – az első munkanapomon csak annyit mondott : Lesznek, akik mindenkiről mindenfélét mondanak, állítanak. Csak azt hidd el, amiről személyesen meggyőződtél, amit megtapasztaltál!
Az én családomban soha nem volt kommunista. (
Ja, a nagyapám beállt ’19-ben vöröskatonának, de azért, mert rühellt kapálni…) Volt, ami nem tetszett nekik a rendszerben, azt megmorogták. De elfogadták, hogy ez van, ezzel kell együtt élnünk.
A rendszerváltás után szúrt belém, amikor kezdett visszaszivárogni az úri világ – visszaemlékezve a háború előttről szóló családi történetekre, rádöbbentem, ők – szegények lévén – mennyire kiszolgáltatott helyzetben voltak, mennyire ki voltak téve megalázó helyzeteknek, amik időnként be is következtek. A szocializmusnak mondott időszakban azonban nem éreztünk semmiféle megkülönböztetést – teljesen egyenrangúnak érezte magát a család, nem volt értelme annak a határozónak, hogy fölfelé vagy lefelé.
(Remélem, mindannyian ismeritek Móra: Szeptemberi emlék és Móricz: Hét krajcár című novelláját.)
Ezért én zsigerből nem vagyok képes olyan politikai erő mellé állni, amelyik vissza akarja hozni az úri világot. Választáskor a baloldalra szavazok, hogy az a politikai oldal is részt vehessen az ország életének alakításában.
Viszont
KIKÉREM MAGAMNAK - ELEMI ERŐVEL KIKÉREM MAGAMNAK, HA VALAKI KÉTSÉGBE MERÉSZELI VONNI AZ EMBERSÉGEMET, MAGYARSÁGOMAT, HAZASZERETETEMET !!!
Azt hiszem, ezt érzi több millió ember mindkét…mit mindkét… mindhárom vagy akárhány oldalon. Ne keverjük össze az öntudatot a gyűlölettel. Az nem gyűlölet, ha azt mondom, hogy másnak is lehet igaza, nemcsak aki azt harsogja; ha azt mondom, hogy abszolút igazság nincs, hanem van, amikor mindenkinek igaza van.
Mi is történt ebben az országban az elmúlt bő két évtizedben?
Összeomlott a szovjet típusú gazdasági rendszer – nem magunk vívtuk ki a szabadságunkat, az az ölünkbe hullott. Nem is becsüljük meg…

Azt mondták állítólag hozzáértő emberek, hogy iparunk működtetésére nincs elég pénzünk, azt privatizálni kell. Magyar embernek pedig nem volt elég pénze. Ezért külföldieknek adtuk el a gyárainkat. Utólag látszik, hogy nem mindegyik adásvétel volt khm… szerencsés. És ennek folyományaként egy-másfélmillió ember került az utcára. Ennek a létszámnak a fele azóta se talál munkát. De mivel többnyire fizikai munkások voltak, az ő sorsuk senkinek se fájt. Hörgés csak akkor kezdődött, amikor a leépítési hullám elérte az íróasztalokat.
Valamint eszméletlen összegek elmentek a kárpótlásra. Hááát… annak a módja nem tetszett nekem. De legalább ha fizetésemelés nem volt, a kárpótlási munkára kapott jutalom jól jött…
Aztán azt vették észre az ország vezetői, hogy elfogyott a pénz…. Bokros zseniálisan, de kegyetlenül végrehajtott ötletei visszahozták az országot a szakadék széléről. Csak az volt a baj, hogy abba az emberbe szociális érzék meg empátia egy szikrányi se szorult.
Közben elhatároztak egy nyugdíjreformot is. Látszott, hogy mivel változik a kor szerinti összetétel, a régi felosztó-kirovó rendszer sokáig nem tartható fenn. Ezért hozták létre a magánnyugdíjpénztárakat. Megszavazta azt akkor (1997) az összes politikai erő. Az volt az elképzelés, hogy a nyugdíjjárulék egy részét oda irányítják, ez ugyan hiányt okoz hirtelen a költségvetésben, de ahogy mennek nyugdíjba az emberek, 40 év alatt ez fokozatosan kifut nullára, és onnantól rendben megy minden. A pályakezdőknek kötelezővé tették az oda belépést. (A lányomnak be kellett lépnie.) Ott hibáztak, hogy a többiek számára túl széles rétegben tették lehetővé a belépést, hogy rögtön működni tudjanak a pénztárak (igen, azok is a politika által kedvezményezettek voltak…).
Én készséggel elismerem, hogy ez nem a létező rendszerek legjobbika volt. De normális ember nem felrúgja az asztalt egy mozdulattal, hanem megpróbál inkább előbb javítani a hibákon. Nemde?
Orbán első kormányzása alatt már folytak a csatlakozási tárgyalások az Unióval.
(Nem értem, miért kellett annyira könyökülnünk befelé rögtön a rendszerváltás után… vsz a mezőgazdasági támogatások miatt… na aztán ahelyett kaptunk egy nagy fityiszt.)
Mikor kiderült, hogy a bentlévő tagok meg akarják változtatni az addigi rendet, az újonnan csatlakozóknak kevesebb támogatást akarnak adni, akkor Orbán, ahelyett, hogy tárgyalni és tárgyalni és alkudozni kezdett volna, sértődötten kijelentette, hogy az Unión kívül is van élet… Nem is építette ki a támogatások lehívására és kifizetésére szolgáló irodák hálózatát, azt a következő kormánynak lóhalálában kellett pótolnia.
Orbán és köre arra szokott hivatkozni, hogy 2002-ben a lehető legjobban ment minden Magyarországon. Viszont nekem az az érzésem, hogy bár az Unió a legjobban teljesítő 3-4 országot – közte Magyarországot – külön, korábban akarta felvenni, ezt 2002-re megváltoztatta – ha minden rendben lett volna, mi oka lett volna változtatni? Akkor már vsz nem volt rendben igazán a gazdaság szénája.
Aki már dolgozott 2002-ben, az emlékezhet rá, hogy érezni lehetett, hogy nincs pénz. Nem fizették ki az előző évi köztisztviselői fizetésemelés hátralévő részét… a bíróságoknál valami nem tudott elkezdeni működni, mert nem kapták meg a megígért pénzt… a Nemzeti Színház építői nem lettek kifizetve…
És ezek után a közgazdász (!!!) Medgyessy szépen elkezdte betartani az ígéreteit…
Aztán kiderült, hogy az uniós csatlakozás után Brüsszel nem fogadja el, hogy az autópályaépítési pénzek meg a magánnyugdíjpénztári pénzek oda vannak elkönyvelve, ahova. Pedig addig rendben tudtuk magunknak. Hát Brüsszel fafejűsége sem tett jót… igazán lehettek volna rugalmasabbak.
Aztán Medgyessyt elcsapták. Nem Gyurcsány puccsolta meg… hanem a szoci őskövületek, Kovács et és társai… Gyurcsány csak fölült a hullámra. Csakhogy a hivatásos diplomata Kovács tudja, ő mikor ne látsszon…
Gyurcsány remekül, kristálytisztán meg tudja látni a problémákat. Világosan, érthetően, tisztán fogalmaz. Végrehajtani… na az nem megy neki annyira jól. De ez csak apránként derült ki.
Azzal kellett szembesülnie, hogy Brüsszel megszorításokat vár tőlünk, a költségvetési elszámolási egyet nem értés miatt. Ki kellett izzadni egy konvergenciaprogramot. Aztán a többit is.
Nem, nem ígért toronyórát lánccal a 2006-os választások előtt. Azt ígérte, hogy lehetőség szerint rendbeteszi az országot. És ha rendben lesz, akkor lesz ez meg az.
Amúgy a választási konkrét ígéretekből egy csomó meg is valósult. Egyes településeken ilyen-olyan fejlesztés, építés – valamint a nyugdíjrendszerben lévő igazságtalanságok miatt
(voltak időszakok, amikor a kezdő nyugdíjat másképp állapították meg és ezért aránytalanságok voltak) a kiigazító program is rendben ment, csak a végén bicsaklott meg.
Addigra aki belelátott, tisztán látta, hogy a politikát már elérte, sőt elborította a maffia. Nem politikusok ülnek a parlamentben, hanem ilyen-olyan gazdasági érdekek kiszolgálói.
Gyurcsány nagy naivul azt hitte, meg tudja változtatni. Azt hitte, tisztára tudja mosni a közéletet. Elég, ha a lelkére beszél a saját párttagjainak. De azoknak nem tetszett az ötlet…ezért hangzott el Őszödön az az elfogadhatatlan stílusú beszéd. Mondom: a stílusa… nem a tartalma. De naív volt – ellenségeket szerzett… végül a sajátjai fojtották meg, akiknek nem tetszett, hogy ki akarja húzni a zsebükből a fekete pénzeket.
Orbán nem tudott belenyugodni a már második választási vereségbe. Szép aprólékosan fölépített egy puccsot. Kapóra jött neki az őszödi beszéd – de ne tévedjünk, ha az nincs, keresett volna valami mást. Elkezdte mondani, mint az imamalom, hogy hazugság… hazugság… ugye már nyár eleje óta… tehát akkor már biztosan ismerte a beszédet.
Ahova Gyurcsány ment, mindenütt sípolók-fújolók fogadták. Érdekes módon mindig ugyanazt a pár fejet lehetett látni a képeken… mint spontán fölháborodott népet…
Aztán eljött 2006 szeptembere.
A szomszéd néni ugyan éjszakába nyúlóan szokta nézni a tévét, de akkor a szokottnál is hangosabb volt (nekem meg fájt a fejem), és tűnődni kezdtem, miféle hollywoodi katasztrófafilmet néz az öreglány? Aztán leesett a tantusz, hogy ez most történik… <!-- s:cry: --><img src="{SMILIES_PATH}/icon_cry.gif" alt="

" title="Crying or Very sad" /><!-- s:cry: -->
Elgondolkodtató, hogy a HírTv startpisztolyt lesve ott dekkolt a Szabadság téren… miért is?
Másnap a Köztársaság téren folytatódott a cirkusz. Éjfél felé hallani lehetett valamit, mintha lőnének. Lőttek is… Aztán mifelénk szorították ki a „spontán fölháborodott” „békés tüntetőket” a térről. Üvöltés, kur-va-a-nyád!!... összetört autók hajnalban…
Nem tudom, hogy aki a HírTévé felvételein békés tüntetőket lát, az biztos, hogy ugyanazt nézi? én egy csürhét láttam, amelyiknek a tagjai direkt hergelték a rendőröket, sőt bántalmazták is őket.
Azóta mindig összeugrik a gyomrom, ha szirénát hallok…
Október 23-ra inkább elmenekültünk az országból. De tudtuk fogni a Kossuth rádiót, meg a lányom is tudósított.
Békés tüntetők… aha… én meg a dalai láma vagyok…
Kordon : 1956 évfordulójára a parlamenti ünnepségre vártak ötven külföldi államfőt (vagy kormányfőt..). Ki merte volna megkockáztatni, hogy kordon híján rájuk eresszék a „békés tüntetőket”? Nem Gyurcsány félt. Ő elment este, kordon nélkül az 56-osok terére. Máskor, másutt is, ha volt ideje, odament az ellene füttyögőkhöz, kezet nyújtott és megkérdezte, mit is akarnak?
Egyetlen ember egyetlen szeme veszett oda a békétlenségben. Persze ez is pont eggyel több az elfogadhatónál. Gyurcsány, a kormányfő, azt mondta a rendőröknek, minden törvényes eszközzel állítsák helyre a rendet. Hát a rendőrök sajnos nem voltak felkészülve ilyen problémákra.
Amúgy meg, ha megjelenik a rendőr és közli, hogy ő most tömeget oszlat, menjen mindenki, ki merre lát, akkor én a magam részéről elhúznám a csíkot a környékről, és nem bámészkodnék katasztrófaturistaként, hogy esetleg engem is jól fejbe találjanak…
Elindultak a reformok is. Sajnos, Gyurcsány az SZDSZ-re bízott fontos minisztériumokat. Azok meg úgy indokoltak egyes lépéseket, hogy kinyílt az emberek zsebében a bicska. Sokat járunk orvoshoz… a levelező tagozatosnak nem kell utazási kedvezmény az iskolába jutáshoz sem, mert az már biztosan dolgozik… stb. Bizony alaposabban elő kellett volna készíteni mindezt.
Mindezzel együtt – és a világválsággal együtt – Gyurcsány leszorította a költségvetési hiányt a Brüsszel által elvárt szint közelébe, Bajnai pedig megtartotta azt.
A megszorítások meg – noha nem patikamérlegen mérve – nagyjából egyformán találtak el minden társadalmi csoportot, kisnyugdíjastól gazdagig mindenkit.
A bankadó Gyurcsány ötlete volt. Nem emlékszem, hogy végül be lett-e vezetve.
Ő a magyar vállakozóktól is szeretett volna látni egy kis szolidaritási plusz adót. Egy keveset, nem annyit, hogy tönkremenjenek. Valami egyeztető tárgyaláson megpróbálta meggyőzni a Széles-Csányi-Parragh kört, hogy értsenek egyet a plusz adóval. Erre közölte valamelyik kőgazdag úr (talán Parragh…), hogy akkor inkább elviszik a vállakozásaikat Szlovákiába. Erre fakadt ki Gyurcsány : El lehet menni! El lehet menni ebből az országból! Mi meg itt maradunk a gyerekeinkkel, az öregeinkkel, a rászorulóinkkal. Aztán megoldhatjuk a gondjaikat, ahogy lehet….
Igen. Egy ilyen magas polcon tartózkodó politikusnak nem elméleti vitákat kell folytatnia. Hanem rávenni a közvetlen munkakörnyezetét, hogy egy emberként hajtsa végre, amit kell.
Viszont.
Húsz éven át végig ott lebegett a levegőben valami, amit a rendszerváltás vívmányának hittek-mondtak. Valami álliberális izé. A valódi liberális eszme szerint az én szabadságom ott ér véget, ahol a te szabadságod kezdődik. De erről húsz éve szó nincs ebben az országban. A szabadság végtelen, korlátlan… mindegy, hogy beleütközik a te életedbe… mindenkinek csak joga van, de kötelességről nem esik szó…
Ettől aztán egy ország érezte úgy, húsz évig, hogy ezek (a politikusok) odadobták a gyeplőt a lovak közé, a szekér meg száguld irányítatlanul… <!-- s:oops: --><img src="{SMILIES_PATH}/icon_redface.gif" alt="

" title="Embarassed" /><!-- s:oops: -->
De eddig, ha a szakadék fölött vékony kötélen táncolva is, de megvolt az ország.
Jött Orbán.
Elvágta a biztosítókötelet és rángatja a madzagot istentelenül.
Az épeszű gazdaságpolitika híján folytatott ötletelésekkel kárt kárra halmoz. Mondják ezt már a józanabb jobboldali közgazdászok is.
Mi meg járunk boltba, meg valutát is szeretnénk venni a nyaraláshoz. <!-- s:cry: --><img src="{SMILIES_PATH}/icon_cry.gif" alt="

" title="Crying or Very sad" /><!-- s:cry: -->
Jogi téren sikerült elérni a káosz és a bizonytalanság boldog birodalmát. A huszonegyedik században, Európa közepén, visszamenőleg hozni törvényeket??? Amit meg meghoznak, csak a végcél van kijelölve, a törvény részletes tartalma majd csak a hatályba lépés előtt pár nappal jelenik meg…. hogy lehetőleg senki ne tudja, kire mi vonatkozik…
És az Európai Únió.
Nem tudom, azt hiszem, mindenkinek le kellett vizsgáznia az Unióból… nekem igen. (Brrrr… gusztustalanul tömény.)
Csak nagy vonalakban:
Az EU mi is vagyunk.
Az Unión belül minden tagországnak létszámarányos szavazata van. Sőt, a kisebb országoknak még kedvez is egy kompenzációs rendszer, a kicsiknek nagyobb súllyal esik a latba a véleményük.
Amennyiben egy tagországnak van valamilyen ötlete, új, vagy valamit megváltoztatna, akkor bizonyos létszámú támogatás esetén azt meg kell tárgyalni. Tehát, ha egy Magyarország méretű ország akar valamit, akkor keressen magának szövetségeseket az igazához, aztán terjessze be. Ha kellő meggyőző erővel adja elő, vsz meg is szavazzák azt a valamit.
Tehát nekünk olyan vezetőre lenne szükségünk, aki tárgyal és tárgyal és alkuszik és tárgyal és puhatolózik és meggyőz… diplomatikusan.
De a mi vezetőnk kiabál és toporzékol.
Nem vagyunk gyarmat és nem leszünk gyarmat.
Amíg az EU-n belül vagyunk, addig nem. Addig van körülöttünk védőháló.
A kétségtelenül meglévő, a globalizáció fölgyorsításában érdekelt gazdasági körök természetesen itt is akarnak maguknak befolyást. De most még modhatjuk nekik, hogy figyelj komám, intézzük úgy, hogy te is jól járj meg mi is jól járjunk.
Ha kilépünk?
Tegyük fel, hogy ennivalót – tejet, húst, krumplit, kenyeret – meg tudunk termelni magunknak. Bár úgy szét van verve minden, hogy időbe telne beindítani mindezt a kellő mértékben.
De mivel sózzuk meg? Sónk nincs.
Miből csinálunk kést? Vasunk nincs.
(Igen, Trianon célja az volt, hogy ezekkel ellehetetlenítse a maradék országot – de ma 2012-t írunk.)
Mivel fűtünk? Fa Magyarországon még ahhoz is kevés van, hogy a jó levegőt biztosítsa. Ki és milyen pénzből nyitja meg újra a szénbányákat? mikor az egész ország gázfűtésre van berendezkedve.
Hogy visszük ki a termékeinket az országból? és miből hozzuk be az itthon hiányzó szükségletet?
Utazni? mindenhova útlevél, vízum, várakozás… A schengeni szabályozással érintett szomszédos országok meg, ha miattunk rosszul járnak, hát biztos duplán betartanak.
És betart mindenki, aki haragszik ránk.
Na és akkor megnyílik az út, hogy gyarmatot csináljanak belőlünk.
Akkor meglódulnak az érdekszövetségek, akkor tér nyílik itt beavatkozni.
Seperc alatt kizárhatnak a NATO-ból, másnap pedig akár le is bombázhatják Budapestet… <!-- s:roll: --><img src="{SMILIES_PATH}/icon_rolleyes.gif" alt="

" title="Rolling Eyes" /><!-- s:roll: -->
Jugoszláviában már évek óta irtották egymást az ott élők, mire valakinek eszébe jutott: Belgrádban még nincs Mc’Donalds, nosza bombázzuk le, építsük újjá mi, és akkor már lehet Mc’Donalds… <!-- s:roll: --><img src="{SMILIES_PATH}/icon_rolleyes.gif" alt="

" title="Rolling Eyes" /><!-- s:roll: -->
Az iraki olaj miatt milyen hazugságokra bírtak rá komoly politikusokat…
Ezt akarjuk?
Nem szerves folytatása az eddigieknek, de:
Orbánnak van egy ordas nagy bűne. Szerintem. Már az első kormányzása alatt megfogalmaztam.
Kereszténynek szónokolja magát – de nem látszik ismerni a kereszténység lényegét.
A keresztények – Krisztus, a Megváltó követői – Krisztus tanítása szerint igyekeznek élni.
Úgy kétezer évvel ezelőtt mászkált itt a földön egy Názáreti Jézus nevű (zsidó) ember. A keresztények őt tartják a Megváltónak.
Érdekes dolgokat tanított a követőinek.
Például azt, hogy egy bizonyos alapimádsággal forduljanak az Istenhez.
Így hangzik:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is,
mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK,
és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.
Amen.
Meg még olyat is mondott, hogy a második legfontosabb parancs az, hogy szeresd felebarátodat.
Meg valami olyat, hogy : amit közületek a legkisebbel tesztek, azt velem teszitek.
Háááát… Orbán és holdudvara nem tartja felebarátjának azt, aki más politikai oldalon áll, meg aki kritikával meri illetni. Hanem ellenségnek, nem is ellenfélnek. Megbocsátásnak nyoma sincs, senki felé.
De ugye itt miközöttünk mindenki felebarátjának tekinti a másikat? Én bízom benne. <!-- s:D --><img src="{SMILIES_PATH}/icon_biggrin.gif" alt="

" title="Very Happy" /><!-- s:D -->