Újabb, a thasos.hu-hoz kötődő találkozót tartottunk.

Ezúttal Honey szervezésében Mezőtúron a Gyöngyhalász Étteremben 18-an jöttünk össze, ahol egy jót beszélgettünk. A lelkes rajongók társaságában a "kemény mag" mellett rég nem látott és újonnan csatlakozó kedves barátoknak örülhettünk.
Jó volt ismét együtt!
A most már hagyománynak számító tombola sem maradt el. Volt, aki az életfákat, volt, aki a hűtőmágneseket, volt, aki  a kalácsokat és volt, aki a söröket nyerte. :) Köszönjük a sok kézműves ajándékot Uáginak.

Felhívtuk Ágit is - neki meglepetés volt a jelentkezésünk.

Ági üzenete:

Mindenkit ölelek. Nagyon nagyon szépen köszönöm a megemlékezéseteket és szereteteket.

Kívánom, érezzétek nagyon jól magatokat. Vidám  emlékezéseket tegyetek, hogy a nyár íze és hangulata tudjon veletek lenni ma.
Meleg ölelésem mindenkinek. Pánostól is.

Épp ma kaptam ajándékba egy 2015. szeptember eleji képet. Ildikó küldte. Minden év szeptemberében 2 hetet nyaralnak itt az Anna házban. Nagy kirándulásukról hazaérve, megdöbbenten látták, hogy valószínűleg az oldalsó kiskapun beugrott a birka csorda fele és a teraszukon dőzsöltek.
Megdöbbentek, hogy most mi van. A csorda megijedt tőlük, és még félelmükben is tudták, hol repüljenek ki. Egy kivételével.
Annak az egynek a fején a felmosóvödör. Ildi elszörnyedve ment oda és ijedve kérdezte férjét, Lajost, hogy most mi legyen a megrettent vödrös birkával. Mit gondolkozol rajta? Odamész és lekapod a fejéről a vödröt.
Ildi, mint nő, ki segít, nem volt mit tennie, a vödröt lekapta a birka fejéről, ki valóban megkergült és szédült. Kóválygó fejjel kiugrott és maga után hagyta a birkaparti lepusztult területét.
Lajos az idén várta-várta, mikor jönnek a birkák megint.
Épp elmenőben voltam tőlük és kiindultam a sötétedésben az oldalsó parkolóban levő autómhoz. Nem jól láttam a sötétedésben. Lajosék még a kertkapuban vártak.
Ahogy közeledek az autóhoz, látom,  két macska farkasszemezik közvetlen az autóm ajtajánál. Az egyik épp azon van, hogy felugrik az autóm lépcsőjére.
Hát hogy közelebb érek, látom, a kővé meredt jószág nem macska, hanem egy nyuszi.
Bevárták, míg odaérek. Halkan sikítottam Laliék felé, hogy no tessék, egy újabb Anna ház csoda. Hozzátok a gépet.
És a nyuszi bevárta, hogy teljesen az autóhoz érjek, majd a lábam közé merevedett. Ekkor a vadásztartásban levő macsekra ripakodtam. Megörült ennek a nyúl, és illa berek, nádak erek, nekiiramodott Lajoséknak. Az alsó szomszéd kislánya és nagymamája nagy örömére, kik keresték a nyuszijukat, aki erdei sétára indult.

Itt a vége, fuss el véle. Igaz volt!

Ölelésem nektek!

..........

Fotók:

Ui. : Akinek vannak még publikálható fotói, kérjük küldjék meg e-mail-ben.