E témánál zárszóként kellene beszélnem az Apollon Travel Utazási Iroda szállásairól is. E szállások a helyi limenasi iroda, a Neapolis Travel által vannak szerződésben. Az idén is a tavalyi négy szállásukra utazhatnak a buszos vendégek. Mindegyik szállása kiváló.
A leírásomban megpróbálok minden pozitív és negatív élményt elmondani, segítve ezáltal a későbbiekben ide jelentkező vendégeket, számukra útmutatót adni, hogy milyen szempontokat vegyenek figyelembe.
Bízom abban, hogy segíteni tudok a kiválasztás során.
 
Aetrion Apartman és Stúdió
 
Nagyon jól felszerelt, modern berendezésű, tágas, tiszta lakások. Apartmanjai és stúdiói is vannak.
A vendégek szerették, mert csendes, szép környezetben van. Közel a parthoz, az un. nagystrandhoz. Panasszal csak az élhetett itt, aki a szállás körül nagy nyüzsit szeretett volna. Hát azért el kellett gyalogolni a centrumig. Ha valaki ezt megérkezéskor sérelmezte, a harmadik nap már megbarátkozott a tengerparti sétával. Én szerettem ezt a szállást, amiatt is, mert az érkezési és távozási nap mindig elég stresszes, mivel a lakásokat reggel 8 óra tájban át kell adni takarításra, és itt volt két helyiség kialakítva a vendégek zökkenőmentes várakozásához. Tusoló és átöltöző helyiség. A tulajdonos házaspár nemigen volt jelen az életünkben. Ott laktak ugyan helyileg, de különösebb kapcsolatot nem tartottak sem a vendégekkel, sem velem. Azért nekik is volt bogaruk, amikor erőteljesen felléptek. Az ő rögeszméjük volt, hogy hol vannak a törölközők.
És innen itt fordult elő a legabszurdabb dolog is.

A vendégek hajókirándulás kellős közepén értek utol a telefonhívásukkal. Kétségbeesve mondták, hogy elveszett a felmosó vödörjük és a felmosó. Éppen szieszta idő volt, mikor ez a telefon történt. Mondtam a vendégeknek, nem tudom hol vannak most, de ha nem takarítani akarnak éppen, nyugodtan folytassák napjukat. A tulajdonosokat délután 2-5 óráig nem tudtam volna elérni, mint ahogy ők sem tudták helyből. Utána még egyszer megismétlődött a hívás a lelkiismeretes vendégektől, hogy de most mit csináljanak?
Gondoltam valami cirkusz történhetett, így 6 óra után siettem a szállásra és a tulaj keresésére indultam. Kiderült, hogy a vendégek miután feltakarítottak, kitették száradni a felmosót, meg látta azt a tulaj, bevitte magához. Kértem Dimitrát, máskor ne tegye ezt, mert szívbajt kapunk, hogy most már nem csak a törölközőt keresi rajtunk, hanem a felmosót is. Ő védekezve mondta, a vendégeimen akart segíteni, nehogy ellopják tőlük a szobájuk elől.
Olykor-olykor már kenyértörésre is került sor emiatt. De egyébként a szállás tökéletes, így ha odafigyeltünk a törölköző témára, akkor mindenki jól érezte magát. Ők németes precizitással megpróbáltak bennünket ellátni, ugyanezt a rendszert várták vissza. Hol? Görögországban.
Voltak tehát emiatt olyan esetek, amikre ma már mosolyogva gondolok.
Remélem, a kulcsos vendégünk és a felmosó vödrös párom is így teszi. Ne gondoljátok, hogy elfelejtkeztem rólatok. De már tudom, hogyan kell reagálnom, és megpróbáltam kivédeni az ilyen eseteket.
Tehát tiszta szívvel ajánlom a szállást minden ideérkező vendégnek.
 

Liolios Stúdió

Élén a mindig jó kedvű Panagiotissal és a táncoslábú Katerinával. Ők a tulajdonosok. Nagyon szerették a vendégek ezt a házat. Jellemző volt rá a kiváló vendégfogadás is. A tulajok ugyan nem laknak itt, de Pánosz mindig megoldotta, hogy amikor a kiskertjében levő uborkát kellett meglocsolni, megpróbált kapcsolatot teremteni az éppen a szálláson levőkkel. Olykor aggódva felhívott, azonnal menjek ki, mert a vendég gondját nem tudja megoldani. Amikor kiértem a szállásra, kiderült, hogy a vendégek akartak köszönetet mondani neki valamiért. Volt, hogy én hívtam fel hajnali 1 órakor: Pános, buli van a Mária Stúdiónknál. És bár nem ismerték az ott lakó vendégeket, gyorsan összekapták magukat, és jöttek erősíteni a már akkor kifáradóban levő mulató magyarjaimat.
És mindezt hogyan tették, hiszen egy kukkot nem beszélnek semmilyen idegen nyelven. A görög estjeinkről is elmaradhatatlanok voltak.
A szállás nagyon jó helyen fekszik, úgy a parthoz, mint az élethez. A környék is csendes és szép környezetű. A csoportváltásos napokat pedig úgy oldotta meg, hogy szabadon hagyott egy lakást a várakozóknak. Az autóbuszunk sofőrjei is imádták őket. Az egyetlen szállás volt, ahol megengedték nekik, hogy érkezés és távozás közt egy frissítő tusolást vegyenek. Pedig az mindenkinek gond, hogy a takarítást gyorsan megoldják. És senki nem szeret pluszban takarítani. Ők mégis gondoltak a sofőrjeink kényelmére is.
 

Mária Stúdió

Erről a szállásról megint csak legekben tudok beszélni.
Csak  2 ágyas stúdió lakásai vannak. Maga az épület régi, de nagyon gondosan karbantartott. A vendéglátás és a környezet oly kimagasló ennél a szállásnál, amihez fogható csak kevés helyen van.
Távozáskor Mária a vendégek részére komoly reggelit készített a saját költségére. Ügyelve arra, hogy az esetleges szomszéd szállásokról is beesik valaki, az is jóllakjon, de az érkező vendégek is belekóstolhassanak mindenbe.
A kertje egy oázis. Milyen jó érzés volt, amikor berobogva a szálláshoz, reggel a kert valamelyik zugában kirakott ebédlőasztaloknál a szőlőlugas alatt reggelizett egy család. Oly meghitt és otthonos látvány volt. Nem sokan fedezték fel ezt a lehetőséget, azért írok róla.
Ha baráti társaságok egy esti főzőcskét akartak, hol gyűlhetett össze mindenki? Csak itt voltak meg a feltételek. Még zeneapparátust is összeszereltek, hogy a vendégek minden igénye meglegyen. A bográcsomat ide állandósítottam.
Ők az ilyen esten ugyan nem vettek részt, csak a 2 nagy tepsi túrós pitéjükkel.
Meg is feddtem a mulatozókat, amikor a marhapörköltből nem akart jutni feléjük egy kis tányér kóstoló.
Este ilyen vidám élet lehetett. Reggel viszont ez a szállás volt, ahova mindig utoljára kellett jönnöm látogatásra, mert itt mindenki délig akart aludni a nyitott erkélyajtónál. El is hiszem. Kertje teli finom kis virágokkal, minden üde zöld, a madarak és a kabócák aláfestő zenéjével. Többen mondták, Ági, olyan ez a hely, mintha egy üvegbúra alatt lenne védve. És hogy ilyen finom levegővel még soha nem találkoztak. Ami még nagyon kedves volt számomra, hogy Mária minden vendéglátogatásomkor megjelent, és végtelen alázattal, tisztelettel kérdezte:
Kiria Agni, van-e valami kérésük a vendégeknek felém? A Kiria Agni, azaz Ágnes asszony, azért ütötte meg mindig a fülem, hiszen Mária is velem egykorú. Többször kértem, tegeződjünk. A végén tegezett ugyan, de ez a tisztelet megmaradt nála, ugyanolyan tisztelettel a vendégek felé is. A kisbárányról, a kecsketejről, a sajtokról már nem is beszélek. Sok mindenki nyaralásának kedves színfoltja Mária gesztusa.
A fiatalok szerették ezt a szállást a szomszédos Korina medencéje miatt is. Azt ugyan megjegyezték, hogy ha csak fürödni ment valaki, és a bárból nem történt fogyasztás, akkor nem tették ugyan szóvá, de nem jó szemmel néztek a bárból a  fürdőző vendégre. Azon fiatalok, akik poharazgatásaik során összehaverkodtak a medencebárossal, a legkedvesebb vendégek voltak. Igen, ez mindenhol így van.
 

Melida Apartman és Stúdió

4 fős apartmanjai és 2 fős stúdiói vannak.
A tulajdonosok, akik helyben laknak, Hrisza, és Georgos. Hrisza, azaz arany, mint ahogy a neve is mondja. Keze nyomán csillogott-villogott a lakás a tisztaságtól. A harmadik nap végigsuvickolta az egész házat, az ágyneműcserével együtt. A márványpadló volt is , hogy gondot okozott. A gyermekes családok sok esetben hiába kérték a homokos tengerpartról felfutkározó csemetéiket, hogy mielőtt bemennének a lakásba, a slaggal mossák le a rájuk tapadt homokot. Egy esetben meg is lett a baj. A kisfiú elcsúszott a homokos márványon, és kéztörés lett a következménye.
Tehát, miért is szerették ezt a lakást a vendégek? Minden egyhelyben ott van.
Centrum a nyüzsivel, a jó strand, központi buszmegálló, gyalogtúra fel a hegyre…
Családosok, fiatalok egyaránt kedvüket lelték itt. Kertje ugyan nem nagyon jelentős. De aki flekkenezni akart, a görög módra felállított faszenezőt Georgos beindította. A kismagnó is oda került, hogy a zenei aláfestés meglegyen. Georgos olykor panaszkodott nekem, Ágni, oly kevesen akarnak itt bulizni, és velünk beszélgetni. No, van olyan szállás, ahol beszélnek németül és angolul is, és szeretnének több közeli kapcsolatot a vendégekkel. Remélem az idén nem lesz ilyen panasza.
Többeknek felmerül a kérdés, ahol minden ilyen közel van, tudnak ott pihenni a szállásukon? Igen. Napközben inkább az ajtó becsukásával, és a légkondi bekapcsolásával. Az este nem gond. Nincsenek hangos bárok a közelben. Egyébként sokan szerették az utcai frontú lakásokat ennek ellenére is.
Szerettek a vendégek kint a teraszon mozizni. Innen tudtam meg, hogy augusztusban a delfinek bejönnek a kikötőközeli mély vízű részre, és ott tartanak kéretlen bemutatót. Ez volt a jeladás, hogy a hajókirándulásunk során keressük ezt a helyet és itt időzzünk. Számomra is hihetetlen volt, de bejött a hír. És ami még számomra furcsa volt, hogy mindezt egy nagyi fedezte fel az erkélyről a fiát szemmel tartva, hogy mikor esik el a motorral. Én magam a motorkölcsönzőkig ellátnék onnan, de a vízen ugráló fekete foltot csak távcsővel látnám.
Ami nyűgök előfordultak, a transzfernapokon történtek.
Itt is el kell hagyni a lakásokat a takarítás miatt a reggeli órákban. És Hriszám nem enged vissza senkit, csak a feljáró utáni első szobába, ott is csak toalettre. És bizony előfordult, hogy reggel 8.30-tól délután 2 óráig kellett a vendégeknek eltölteni az időt. Mindenkinek igaza van. Aki ezt sérelmezte, annak is, Hriszának is, aki tisztaságmániás volt. És nekem is nehéz volt módosítani a szobaelhagyási időpontot, mert a buszoknál még az utolsó pillanatban is történhet valami. És ez az idén megint így lesz. Itt csak a vendégek megértését, és pozitívan való hozzáállását tudom kérni.
 

A Limenastól 2km-re levő nagy szállodáról nem tudok sokat írni.
Oda egyszer szezon végén jött csak egy vendég pár.
Nekik csak annyit, hogy most utólag értettem meg kérését. Azt kérte, készítsek egy olyan térképet, ahol fel van tüntetve minden buszmegálló, tehát a szigetet körbeutazó busznak az útvonalrendjét. Budapesten, nagyobb városokban ez tényleg létezik. Én már sok éve itt élek Görögországban, és ez a rendszer,- meg sok más hasonló-, amit otthon már megszoktak a magyarak, itt valószínűleg soha nem fog bevezetődni. Én is elfelejtkeztem már erről, megszoktam, hogy kérdezősködöm, ha valamit meg akarok tudni. Felkészülve arra, hogy ha a következő arrajárótól is ugyanazt megkérdezem, éppen az ellenkezőjét fogom majd hallani.
Visszatérve a MAKRI AMMOS nevű nagy szállodára. Gyönyörű parttal rendelkezik, ill. mindenféle szállodán belüli szolgáltatással. Ami nem nyerte el a tetszésem, hogy az érkező vendég csak késő délután tudta a lakást elfoglalni. De mivel ez csak egy alkalommal volt, ebből nem általánosíthatok.
A szállóból való városba bejutáshoz a vendég vagy legyalogolta az egyébként hangulatos utat, vagy igénybe vette a 2,5 Euró/fő vízitaxi szolgálatot.
Tehát egy kicsit elszeparáltnak érzem ezt a hotelt.
A bungaló típusú épületei nagyon tetszettek. Azt nem tudom, mi a biztosíték, hogy az általam kért, legalább 30 bungalólakás egyikét kapja-e a vendég, vagy a szállodarendszer főtömbjében helyezik el.
Az tény, hogy itt mire kitapasztalja, hogy gyorsan megtalálja a bungalóját, el kell telnie legalább két napnak. Ugyanis óriási területen fekszik, gyönyörű parkos környezetben. A kitáblázottság is jó, de én nem vagyok ennek az útvesztő rendszernek a híve. Leginkább a knosszoszi palota csűrös-csavaros útjaira emlékeztet a Makri Ammos kialakítása.
 
A témák tervezett folytatása  az: „És most a kirándulásokról” következne.

Ezt a téma nagysága és egy más téma sürgőssége miatt csak a későbbiekben fogom megírni.

Hogyan kezdődött a 2008-as év?
Döbbenetes lendülettel. De először egy kicsit a magánszférámról írok bevezetőként.
Október 8.-án, ahogy az utolsó magyar vendég is elhagyta a szigetet, az idő sírósra fordult. Én, az utolsó energiám tartalékát is elégetve, először megpróbáltam a családra figyelni. Ők voltak azok, akik teljesen nélkülöztek. A szezon-előkészítési munkám miatt január 21. óta. Marci fiam iskolakezdését néztem meg először.  10 évesen egyedül kellett neki az iskolai holmikat rendbe tenni a szobájában. Hellyel-közzel sikerült neki. Sőt mondhatom, a lakásunk egyetlen rendezett zuga volt az ő szobája. Elég önálló és határozott egyéniség. Ma már nem igen fogad el általunk irányítást, de mivel mindent tökéletesen old meg, a végeredmény miatt ráhagyunk sok mindent. Ezért is tudok annyi mindennel teljes odaadással foglalkozni, mert nem terhel a mindennapi ellátásával.
Ott tehát nem sok dolgom volt. Ami mindig egy hónapot vesz igénybe, az a lakásunk.  Itt minden lakás egy raktár, amiatt, mert még a dédunokáknak is gyűjtjük a kelengyét. Semmit nem lehet kidobni, mert az pl. ükmamától van.
És ezt értsétek szó szerint! Ehhez hozzájön, ha valakinek valami egyéni gyűjtőmániája van. Mint nekem és Pánosznak. Kövek, kagylók, fadarabok, kosarak és az agyag amforák, egyéni alkotások. Mindezek portalanítása, rendben tartása mindig ez időszakra esik. Így jól jött, hogy beállt az esős idő, mert a lakást ki szoktam minden ősszel festeni. (Tavasszal már nincs időm). A felhalmozott dolgok miatt ez a munka naponta 2 méterenként halad. De tökéletes kikapcsolódás a nyár után. A telefonokat eldugom, a kompjutert letakarom, és megszűnök a külvilágnak létezni. Nem tudjátok, milyen stresszes helyzet az, hogy a telefonnak mindig állandó hallótávolságban kell lenni. Éjjel-nappal. Mindegy, hogy valami jó hír, szeptemberre már a gyomrom görcsbe rándul, ha csörög a telefon. A kompjuterem minden ősszel meg is bosszulja magát. Nem szereti, ha hanyagolom. Minden évben vagy zárlatot kap, vagy a jó ég tudja, hogy mi baja lesz. Akárhogy óvom, ez a baj mindig megtörténik, ha magára hagyom. Az idén az esős időben benne voltam az internetkapcsolatban, akkor történt a limenási telefonvonalban zárlat. Az én modemem égett le. Mondjátok, mit neki? Ennek benne kell a kálóban lenni! Nem is ez a gond, hanem a javítás. Ami itt nagy gond, mert egyetlen szerelő van az egész szigeten. Ő meg csak angol nyelvű programokat tud betenni, amivel nem boldogulok. Meg mindig átvariálja a meglévő programjaimat is, amivel utána addig bajlódom, míg egy magyar szakemberhez nem jutok. Arra pedig várhatok tavaszig, vagy én viszem a gépem haza. Szegény Balázst, gondolhatjátok, hogyan nyüstölöm valami gondom esetén…
No, eltelt tehát a november is, amikor hozzá szerettem volna kezdeni a honlap felújításába. Hamarabb nem kezdek neki soha, mert a szállástulajok is kérik, várjuk meg az utolsó változásokat, és csak azután dobja be a köznek.
Most az idén megint közbejött valami, amiért csúszok a munkákkal.
Pánosz, a párom munkaügyi dolga.
Az Aneth nagyhajó társaság szeptember 1.-vel 35 emberét küldte javarészt fizetetlen szabira, mivel csökkentett járatok vannak. Pánosz maradt és dolgozott. Mindaddig, míg december első napjainak egy délelőttjén haza nem jött a munkába indulása után 2 órával. Megdöbbenve néztem rá. A döbbenetem azóta is tart. A Thassos 1 hajót a bank lefoglalta a társaság adósságai miatt. Még egy hétig eljárt a hajóra, ill. a kikötőbe, hátha a cégtől megtudnak valami hivatalos információt. A lefoglalást a bank tette a kikötői parancsnokság által.
Igy már 46 ember van az utcán, augusztus óta kifizetetlenül. Mindannyian kérdezzük: olyan erős szezon volt az idén, ennyi útvonal soha nem létezett. Hol van a pénz? Erre zavaros a válasz. Van, aki azt mondja, a nagy hajó, amit két éve építenek és 2007 tavaszán kellett volna indítani a járatait, annak a költsége duplája lett a tervezettnek. Az vitte el a pénzt. Most 3 hajó dolgozik a 7-ből.
A sziget emberei mind csóválják a fejüket, hiszen mint részvénytársaság tagjainak, mindenkinek van legalább 500 Eurónyi részvénye a hajókban.
A komoly veszteség azonban azokat érte, akiknek komoly összege fekszik ebben a társaságban. Illetve a munkásokat. Rebesgetik, hogy azok dolgoznak most, akik aláírtak egy nyilatkozatot, hogy nekik nem tartozik a társaság. Viszont ők is csak havi 4-500 Eurót kapnak, tehát a fizetésük felét. És veszítettek legalább 4-500 Eurót. A páromat nem kereste a cég ilyen aláírással, mert ő a szakszervezet legerőteljesebb embere, 18 évi munkaviszonya alatt ismer minden törvényt, és tudják, nem írná alá ezt a papírt. Meg, ha nyilvánosságra kerülne ennek a papírnak a létezése, óriási galibát csinálna belőle. Akik dolgoznak, nem beszélnek. De az látható, hogy a hangulat pattanásig feszült.
Ez volt tehát az oka, hogy a várva várt hírlevelek részemről késlekednek.
Megpróbáltam a páromra koncentrálni, és teljesen elvonni a figyelmét erről a nagyon komoly problémáról.
Egy hirtelen elhatározásomból otthon is voltunk. Ez jó volt.
De Balázs küldte felém a vészjeleket, hogy ideje elkezdenem a munkát.
Pánosz egyelőre még itthon van, állományba véve, elbocsájtás nélkül.
A cég egyelőre nem fog csődöt mondani. A hozzáértők azt mondják, csökkentett hajószámmal, kettő műszakban el fog lavírozgatni, lehet, 5-6 évig is.
Pánoszt én is ezzel vigasztalom. Meg azzal, hogy ha ez a hajótársaság elbukna, majd jön helyette másik. A sziget nem fog hajó nélkül maradni.
Sovány vigasz, de már lassan kezd rájönni, hogyan kell a szárazföldön eltölteni a napokat.
És most arról, hogyan kezdődött a turistaszezon.
December elején elkezdődtek volna a foglalások. El is kezdődtek, de nálam csak akkor történt az első foglalás, amikor visszautaztam ide.
Valóban megijedtem, amikor megláttam a töméntelen lekérdezést. Három napig csak időnyerő választ adtam. Voltak, akik mivel azonnal foglalni szerettek volna, elkezdték a magánkereséseket és megtették máshol a foglalásokat.
Nálam is a fele ügyfél a második levélváltás után már kérte a számlát.
A foglalások és a lekérdezések száma már most, január 10.-én a tavaly húsvéti mennyiséget érte el. Javarészt csoportos lekérdezések vannak. Az egy szállásra vonatkozó lekérés az összesnek a 20 %-a. Ami változás, hogy az eddigi években szinte mindenki 4-5 fős apartmant keresett, most viszont sokkal többen vannak azon társaságok, akik 5-6 db 2 fős stúdiót szeretnének egy helyről kibérelni.
Én azt hiszem, hogy március első hetéig nem lesz gond, minden igényt ki fogunk tudni elégíteni. Márciusban elkezdenek a görög utazási utalványosok is foglalni. Akkor kell majd felgyorsítani azoknak, akik több szállást szeretnének lekérni egy helyről.
Szállásbővítésre bekerültek a honlapra a következő lakások:
A Viki hegyi és parti apartman.
A Golden Anastasia és Georgos.
Még a Janakis Apartman mellől szeretnék egy luxus stúdiót a listára venni.
Az a szállás tavaly szezon közben került átadásra. Mivel nagyon előnyös helyen van és a belső kivitelezése is tökéletes lehet, azonnal végig teltházat jelentett. Így nem állt módomban belülről is megnézni.
Amint tudok, fogok jelentkezni e szálláslehetőséggel is.
E szállásokkal bővülve az ajánlatunk ki fog minden igényt elégíteni.
 
A magánjellegű témáimat azért írtam le, mert részben sokan kíváncsiak, mit csinálok és ki vagyok. De inkább azon kedves ismerősöknek szánom, akik közel kerültek hozzánk, megismerték családomat, és nem tudják összeegyeztetni, miért nem írtam feléjük legalább egy „hogy vagytok” levelet.
Mindannyitokat szeretettel üdvözlök. Látjátok, rossz pénz nem vész el, csak időnként elfoglalt. A jókedvemet sem oly könnyű elvenni. Maradok a mindig bizakodó, vidám jövök-megyek-aláírok-pecsételek. A fórumon meg ha ellentámadást olvastok, hagyjátok figyelmen kívül.
Legjobb reklám a rossz reklám.
És azt is tudjátok, hogy fontos: ki, mit, miért ír.
Ki, miért és mennyit hisz el.
Én a magam részéről sokat dolgozom, hogy ne csak kapni, de adni is tudjak.
Balázsról nem beszélve, akinél különlegesebb és becsületesebb embert még nem láttam.
Úgy érzem, következő levelem már nem kell ilyen gyorsan megírnom.
Fontos ez annál fogva is, hogy nem annyira a konkrétumokra kell majd ügyelnem, hanem hogy minél színesebben adjam vissza az élvezetes nyári napjainkat, meg a helyi pletykákat.