A témában kutatok, hogy a sziget megélhetése mi lehetett régen. A természetből.
Mert hogy a sziget területét 60%-ban pinea fenyő borítja,- alj növényzetként a páfrány.
Azt tudom, hogy még a bulgár megszállás idején,- náci- a bulgárok hoztak ide fél oldalas agyag amforát. A derék magaságban bevágott fenyőfa oldalához oda kötve ezt.
Sajnos, én már ezekből az amforákból egyet sem találtam.
Ez a mesterség tehát már kihalt.
Évián járva 20 éve még láttam, hogy sokan élnek ebből. Ők nylon zacskót kötöttek a fa oldalához. Ott Loutro Edipso volt a kedvenc területem, de e fürdővárosból a hegyek felé véve utunkak számtalan helyen láttanm e megélhetési formát.
Vajon a turizmus beköszöntése oda is, valamit a számtalan tűz megszüntette ezt az élet formát?
Hisz itt is még 15 éve jó megélhetésként tartották számon a gyanta gyűjtését. Ma már nyoma nincs.
epa.oszk.hu/01100/01192/01478/pdf/720-728.pdf -
epa.oszk.hu/01100/01192/01478/pdf/720-728.pdf
www.agrianna.hu/borostyanko_keletkezese -
www.agrianna.hu/borostyanko_keletkezese
Keletkezése, eredete
Eredet:
zárvány1_kiskép A balti vagy keleti borostyánkő 37-42 millió évvel ezelőtt keletkezett. Ezalatt az idő alatt a fák gyantája megkeményedett, és széttöredezett, amely kialakította a balti borostyán egyedi varázsát.
Abban az időben amikor a borostyánkő el kezdett formálódni egy Fenno-Sarmatia nevű anyag fedte a mai Skandinávia területét, mialatt a mostani Európa a Thetys tenger alatt feküdt. A kontinens belsejéből az Eridan folyó szállította a növények nedveit, és deltájában tette le hordalékát, amely a mai Gdansk öble. Itt található a legnagyobb borostyánkő lelőhely. Fenno-Sarmatia-t eocén borostyán erdő borította. Ez egy vegyes erdő volt, főleg fenyők és tölgyfák, a Pinus succinifera nevű fenyő által termelt gyantával, amely a legfontosabb fajta volt. Itt-ott magnóliák, mamutfenyők és cimetfák nőttek. Tuják és ciprusok egyaránt bőségesen teremtek, mint ahogy az aljnövényzetben a mohák és a páfrányok. Az aljnövényzet valószínűleg átitatódott vízzel, máskülönben a fákról lecsorduló folyékony gyantát elnyelte volna a talaj.
A balti borostyán (succinit) egy 40 millió évre visszatekintő őskövület. 3-8%-ig tartalmaz borostyánsavat. Más megkövült gyanták ( pl. retinite) csak kevesebbet, vagy egyáltalán nem tartalmaz ilyen savat. A legtöbb őskövület retinite.
A borostyán természetes színe a világossárga, vagy a méz szín. Ez valószínűleg a történelem előtti Pinus succinifera gyantájának színe. Más típusú borostyánok sötétebb színe az oxidáció eredménye. A külső réteg gyakran egyenetlen és töredezett, ezt hívják kéregnek. A fehér és opálos borostyán színét, buborékos szerkezetének köszönheti. A borostyán színe, és átlátszóságának foka a benne található levegőbuborékok számától és méretétől függ. Egy igazán habos darab akár egymillió buborékot is tartalmazhat négyzetcentiméterenként.
Összetétel:
Szén: 61 - 81%
Hidrogén: 8,5 - 11%
Keménység: 2,0 - 2,5 a Mohs skálán (kissé keményebb mint a gipsz)
Sűrűség: 0,96 - 1,096 g/cm3 (a borostyánkő úszik a víz felszínén)
Olvadási pont: 548,6 - 572 °F
Gyűjtés, bányászat:
A legrégebbi és legegyszerűbb módszer, hogy hozzájussunk a borostyánkőhöz, ha összegyűjtjük a tengerparton. A legnagyobb lelőhely a Balti – tenger alján található. A vihar által keltett hullámok gyakran partra sodorják a borostyánkövet. Régebben speciális halászhálót használtak a borostyánkő felszedésére.
A másik módszer a „kotorászás”. Egykoron az emberek hosszú botokkal kutatták a tengerfeneket. A borostyánkő homokkal és kövekkel fedve található a tenger alján. Ha a homokot és a köveket „elkotorjuk” a borostyánkő a felszínre jön, lebeg.
Ukrajnában néhány olyan bánya van, amely csak egy üreg, amit fából készült palánk vesz körül. A nagyobb kőbányákban is külszíni fejtéssel dolgoznak. Ezek hozzák a legnagyobb nyereséget. A bányászok mechanikus pumpát használnak, hogy eltávolítsák a vizet az aljzatról. Ezután hálót vesznek, és kifogják az úszkáló borostyán köveket.
Zárványok:
zárványo3_kisképA fákról lefolyó folyékony gyanta halálos csapdát jelentett minden állatra, amely az eocén erdőben élt, vagy arra járt. Repülő rovarok ültek a süppedős gyantacseppben. Az erdő legkisebb mozgó lakója is csapdába eset a hömpölygő gyantafolyamban. A növényeket is tőrbe csalta a lecsöppenő gyantacsepp, míg az ugráló állatok vagy bele léptek, vagy bele estek a gyantapocsolyába. Azokat a teremtményeket, amelyek egy nagyobb darab borostyánba zárva csapdába maradtak, hívják zárványoknak. Megőrizve negyven millió évet, szépségükkel gyönyörűséget okoznak a műértőknek, és kifizetődő témát adnak a tudományos munkának. A borostyánokban csaknem kizárólag gerinctelen állatokat találunk. Az egyetlen gerincesek, amely teljesen ép állapotban megmaradtak, gyíkok voltak. A madarak és az emlősök is letették névjegyüket toll és szőr formájában. Az eocén borostyánerdő rovarvilágában a kétszárnyú rovarok voltak az uralkodó faj.
A borostyán fákat gyakran látogatták hangyák és levéltetvek, melyek valószínűleg átrágták magukat a fatörzsön élelem után kutatva. Szintén az eocén borostyánerdő lakói voltak a bogarak, és egyéb repülő rovarok. A termeszeket szintén meg lehetet találni az erdőben. Manapság ilyen rovarok csak a meleg éghajlaton élnek. Egy igen ritka áldozata a gyantának a kérész volt, amely csak egy napig élt. A borostyánban általában csak kifejlett rovarokat találunk. A kevésbé mozgékony lárva alakokkal, jóval ritkábban találkozunk.
zárványok2_kisképA pókfélék közül leggyakrabban atkákat láthatunk. Habár igaz, hogy mikroszkópikus méreteik miatt gyakran észrevétlenek maradnak. A pókok gyakran a borostyán csapdába ejtik zsákmányukat. Néhány esetben áldozataikkal együtt találjuk meg őket. A hosszú lábú kaszáspókok képesek voltak kiszabadulni csapdájukból, csak a lábaikat hagyták ott bizonyíték gyanánt. Sajnos, néha egész példányokat is lehet találni. Az eocén gyantában nem csak részletek maradtak meg a morfológiai szerkezetekből. A borostyánt vizsgálva tanúi lehetünk a legfontosabb eseményeknek. A mostanában talált zárványokra alapozva, következtetni tudunk az eocén korabeli gyanta formájára. Valószínűleg igen folyékony volt, egy igen kis méretű atka teljesen elsüllyedt benne.
A borostyánban megőrizve maradt a negyven millió évvel ezelőtti világ egy kis részlete. Ami megmaradt, hovatovább, lehetővé teszi számunkra, hogy igen pontosan létrehozhatjuk az egykori borostyán erdőt. Talán egy nap, köszönet ezeknek a néma szemtanuknak, a borostyán összes titkára fény derül.